Szokások
2016-05-18 11:53:05
BÚZASZENTELÉS(április 25.)A falu lakosságának 90%-a katolikus volt, ebből adódóan az egyházi ünnepek játszották a fontosabb szerepet a családok életében.
KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR
Jézus születésének ünnepe. Ádám és Éva napján a Christkindlik ( 4 lány és 1 fiú, a Pocema) gyönyörű gyöngyökkel díszített ruhákban jártak kora reggeltől az éjféli miséig házról-házra és németül énekelve vitték az örömhírt, hogy a Megváltó megszületett.
A négy lány a gyertyát, a bölcsőben fekvő újszülött Jézust, egy gyönyörű ruhába öltöztetett babát, és egy kis tarisznyát vittek magukkal.
A fiún fehér ing és nadrág, fekete kalap és kócból készített bajusz volt. A derekán levő szíjra zsebet erősítettek, melybe az ének után a család férfitagjai tették az ajándékpénzt.
A kezében levő díszes bottal mindenki vállára ütött és megkérdezte, hogy fog-e imádkozni (Vijszt petn?) . A tarisznyát vivő lánynak a család nőtagjai adtak pénzt.
A Christkindlik az éjféli misén is énekeltek. Ez a népszokás újjáéledt 20 évvel ezelőtt, annyi változással, hogy a sváb családoknak németül a magyar családoknak pedig magyarul énekelnek.
Régen a karácsonyfát csak egy ág jelképezte, melyet a konyha gerendájára erősítettek, és almával, festett dióval, később már szaloncukorral színes papírba csomagolt kockacukorral díszítettek.
FARSANG
Vízkereszttel- január 6-ával- kezdődik a farsang. Hosszú időszak ez, tele ünnepekkel és szórakozással.
„Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben,
Vegye el mind a nem jót
Ez új esztendőben.
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg
Ez új esztendőben!”
Február 2-át a régi rómaiak tavaszkezdő napként tisztelték. A keresztény egyház átvette ennek a napnak az ünneplését, s a „világ világossága” tiszteletére szentelt gyertyákkal való körmenetet rendezett.
Ehhez a naphoz időjárásjóslás is kapcsolódik. Ha jó idő van, az-az a medve kibújik a barlangjából, azt tartják, hosszú lesz a tél. Kalendáriumi bölcsességként ez így hangzik: „Ha fénylik
Gyertyaszentelő, az iziket vedd elő!”, vagyis még szerezz fűtenivalót.
Egy nappal később, február 3-án, Balázs napján a gyermekek köszöntővel járták végig a falut. Ezt a „balázsolás”-nak vagy „balázsjárás”-nak nevezett szokást nem csak Magyarországon ismerik, hanem cseh, lengyel és morva területeken is. Középkori diákünnep emléke ez.
A játék fontos szereplője a „Tarisznyás”, aki a köszöntőkért elvárt adományokat (kolbászt, szalonnát, kalácsot) a tarisznyába gyűjtötte. Ebben a hónapban még két említésre méltó jeles nap van: a Zsuzsanna és a Mátyás.
Zsuzsanna napjáról azt mondják, hogy elviszi a havat, és megszólaltatja a pacsirtát, de ha ezen a napon mégsem történik meg, akkor Jégtörő Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál. Vagyis ha ezen a napon hideg van, akkor Mátyás elviszi a telet, de ha jó idő van, akkor még nagy hidegek következnek.
Ide kapcsolódik egy másik jeles napi jóslás, melyet szintén hosszú tapasztalás eredményeként mondanak. Mátyás, Gergely két rossz ember – vagyis e két nap között - gyakran nagy hideg szokott lenni.
Hármat néznek a naptárban: Farsangot, ünnepnapot és névnapot – tartja a közmondás - vagyis a Farsang is a nevezetes időszakok közé tartozik a falu életében.
A valódi Farsang, amikor legtöbbet szórakoznak, mulatoznak az emberek. A farsangi mulatozás vasárnap délután kezdődött, és rendszerint három napig tartott.
Farsang keddjén,- húshagyó kedden- nemrég még az alföldön, a Dunántúlon és a Felföldön a legények és a lányok különböző maskarába öltöztek, álarcot tettek az arcukra, vagy bekormozták.
Így járták végig a falut, szalonnát, kolbászt, tojást gyűjtve, táncolva, ijesztgetve a gyerekeket és a lányokat, akik persze élvezték a tréfás menetet, nagyokat nevettek rajtuk, s találgatták, ki lehet a jelmez alatt.
A Farsang a tél temetése, és a tavasz eljöttének az ünnepe. Ünneplésének sok változata ismeretes, de a különböző téltemető szokásoknak van közös vonásuk is, pl. az, hogy a telet valamilyen bábuval megszemélyesítik, és kiűzik a faluból.
Sajnos ezeket a szokásokat már csak elbeszélésekből vagy különböző irodalmi forrásokból ismerhetjük meg.
A mulatságok, bálok azonban még a mai napig fennmaradtak. A gyerekek ezzel elég korán megismerkedhetnek. Már a legkisebbek is jelmezbe öltözve ünneplik a farsangot, ami felejthetetlen élmény számukra.
HÚSVÉT
Húsvét előtti csütörtökön: „mise után elrepülnek a harangok Rómába” tartja a mondás. A ministráns gyerekek kerepelni jártak. Vicces mondókával kosárba gyűjtötték a tojásokat.
„Seit so gut und gibt uns zwei Eier
Wenn ziwei zu wenig sindiso geben Sie uns vier
Wen vier zu wenig sind so geben sic uns sechs”
Magyarul:
„Legyenek jók, adjanak két tojást,
Ha keveslik a kettőt, adjanak négyet,
Ha keveslik a négyet, adjanak hatot”
A néphit szerint a húsvéti víz illetve harmat, erőt, egészséget, szépséget és szerencsét biztosít, ezért a húsvétot megelőző este egy edénybe vizet tettek a szabadba és vasárnap reggel ezzel a vízzel mosakodtak a lányok és asszonyok.
Húsvétkor a lányok díszítették a templomot, Kab-hegyről, a Dozmatrétről illetve a csingeri temető környékéről hozták a téli zöldet, örökzöldet (Wintekre), melynek kék virága van.
Ebből készítettek koszorút, melyet a Szűzanya szobrához tettek, illetve az egész templomot díszítették vele.
Húsvétvasárnap kerül sor az ételszentelésre, a húsvéti asztalra kerülő hús kenyér és tojásételeket reggel hét órakor a templomban megszentelik, ezt a szokást még néhány család ma is tartja.
Régen szokás volt a tojásgurítás, egy domboldalról legurították a tojást, akié nem tört össze az nyert. Pénzes tojásdobálás is volt, amely úgy zajlott, hogy pénzt dobtak a tojásba, amit a tulajdonos a kezében tartott, ha beleállt a pénz, a dobáló vitte a tojást, ha nem, a pénz a tojás tulajdonosát.
Húsvéthétfőn a locsolás nem kölnivel, parfümmel történt, mint most, hanem a legények kihúzták a lányokat a falu kútjaihoz, és ott vödörrel felhúzott kútvízzel eláztatták őket. A legények a locsolásért piros tojást kaptak. Húsvéthétfőn ásták ki a hamvazószerdán éjfélkor, a szoba asztala alá ásott bort. Ezután kezdődhetett a húsvéti bál, ahol harmonikások húzták a talpalávalót, leggyakrabban Városlődről jöttek a zenészek.
MÁJUS ÜNNEPE
Május első vasárnapján a fiatalság a kocsma udvarán májusfát állított. A kocsmáros ilyenkor áldomást fizetett és ezt táncos mulatság követte. Május utolsó vasárnapján zeneszó mellett döntötték ki a fát.
Május elsejét megelőző éjszakán a durva tréfálkozás sem volt tilos.
Olyan is előfordult, hogy a legények a szekeret szedték szét felhúzták a tetőre és ott újra összerakták. Az ezen az éjszakán felállított májusfa egyrészt a tavasz, az újjáéledő természet szimbóluma, másrészt a szerelem jelképe volt illetve az ma is.
Ezért mindenekelőtt a szeretett lány udvarában állítanak májusfát.
Régebben a kocsmák és a templom előtt is állítottak nyírfából. Az „első legények” a templom bejáratának két- alsó részére az alsófalusiak, felső részére a felsőfalusiak állítottak májusfát. Színes papírszalagokkal és a kiásott borosüvegekkel díszítették a kocsma előtt álló májusfát.
A fa állítóit ilyenkor megvendégelték, ugyanúgy május 31-én, mikor zeneszóra kitáncolták. Egy legénynek a fa tetejéről le kellett hozni az üveget. Ez a szokás ma is él a községben.
PÜNKÖSD
Pünkösd napján a későn-kelőknek csalánból koszorút fontak, és akit ágyban találtak, annak a nyakába akasztották.
HÁZASSÁG
Ma is élő szokás a menyasszony búcsúztatása. A szülői háztól a vőfély kíséri ki a menyasszonyt. A kikérő után a fúvószenekar a lakodalmas ház udvarán egy szomorkás lassú dallal búcsúztatja a menyasszonyt. Érdekesség volt, hogy a menyasszony az esküvői szertartásra fekete ruhába ment, hajába rozmaring koszorút kötöttek. Kezében csokor helyett egy almát és egy színes masnival díszített rozmaringot vitt, amit a szertartás után a papnak adott.
Ugyancsak fúvószenekar, avagy harmonikás és egy klarinétos kíséri a lakodalmas menetet a templomig és vissza. Ekkor fújják a „lakodalmi marsot”.
Az esküvőt követő lakodalmi ebéden a szakácsnők minden fogás előtt egy-egy tréfás versikét mondanak.
NÉPVISELET
Az idősebb asszonyok általában sötét tónusú aprón plisszirozott szoknyában és rékliben jártak. Két fejkendőt hordtak egy alsót és egy felsőt. Az itt élő idős asszonyok ma is ilyen viseletben járnak.
A fiatalok ugyanezt a népviseletet hordták, csak világosabb színekben. Hajukat koszorúba fonták.
SZILVESZTER
A templomban év végi ájtatosságon vettek részt a hívek. Az óévet bábokkal, vígasságokkal búcsúztatták, a falu kocsmáiban vagy rokonoknál összejött a nagycsalád és vidám eszem-iszommal mulattak.
ÚJÉV
Újév reggelén, a bál után a férfiak és legények házról házra jártak, jókívánságaikat verssel, dallal fejezték ki a rokonoknak: „I wincs eng á kliklihesz nejgsz Jahr und á langz Lém, tá hergott szol eng in Himl kém”„Kívánok szerencsés új évet, hosszú életet adjon az Isten a mennyországban is.”
Jókívánságaikért pénzt kaptak, illetve megvendégelték őket. Annak oka, hogy csak a legények jártak köszönteni az a hiedelem volt, ha újév napján elsőnek nő lép a házba az nem hoz szerencsét.
HÚSHAGYÓ KEDD
Ezen a napon éjjel 11 órakor megszólalt a harang, arra figyelmeztetve a mulatozókat, hogy éjfélre haza kell érni, mert kezdődik a nagyböjt.
HAMVAZÓSZERDA
A misén hamvazásra járultak az emberek. A pap megjelölte homlokukat hamuval, emlékeztetve őket, hogy „porból lettél, és porrá válsz”
VIRÁGVASÁRNAP
A böjti időszakot a virágvasárnap zárja le. Ezen a napon barkaágat viszünk a templomba a szentmisére, manapság a megszentelt barkát az elhunyt hozzátartozók sírjára helyezzük.
A virágvasárnapi szentmisén a kórus a passiót énekli.
A néphit szerint a szentelt barka elűzi a gonoszt és gyógyító erővel rendelkezik. Korábban három (Atya, Fiú, Szentlélek) barkaágat tűztek a szántóföld sarkába, hogy bő legyen a termés, illetve így akarták védeni az elemi károktól.
ÚRNAP
A nyár első egyházi ünnepe. Ezen a napon a templom körül a négy falurész külön-külön sátrat készített.
A négy sátor a nagy evangélistát jelképezte: Lukácsot, Márkot, Mátét és Jánost.
A férfiak kora reggel az erdőből hoztak zöld ágakat, melyekből boltíves sátrat készítettek, ezután az asszonyok kibélelték fehér lepedővel, az égboltot kék lepel jelképezte.
A sátorba állított asztalt fehér hímzett terítővel letakarták, ez jelképezte az oltárt, melyre Szűz Mária szobrát, szentképeket gyertyatartókat és feszületet állítottak. A vázákba a réten, mezőn szedett illetve otthonról hozott virágokat helyeztek, de a sátrat kívül-belül és a boltíves bejáratot is virágokkal díszítették.
Ez a hagyomány kb. 20 éve újra feléledt, annyi változással, hogy a sátrakat a férfiak szombaton készítik, az asszonyok pedig vasárnap hajnalban díszítik, hogy a kilenc órakor kezdődő misére kész legyen. Az úrnapi mise körmenettel zárul, melyen a pap baldachin alatt viszi az oltári szentséget.
Az első áldozás többnyire egy héttel úrnap előtt történik és ezen a napon a leányok ismét felöltik fehér ruhájukat és virágszirmokat hintenek a szentségi Jézus elé.
A körmenet minden sátornál megáll, és rövid szertartással ünnepli az Eukarisztiát (oltáriszentséget).
BÚCSÚ
A falu templomának védőszentjéhez kapcsolódott a búcsú.
Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15.-én tartották a búcsút. (Khijritah)
Óriási készülődés előzte meg, kimeszelték a házakat, felseperték az udvart, utcát (ezt minden szombaton is megtették), takarítottak, sütöttek-főztek.
Erre a napra meghívták a vidéken élő rokonokat, testvéreket és együtt ünnepelt a család. Ünnepi szentmisével kezdődött nap.
Az évben ez volt az egyetlen nap, amikor a tröttyös zenekar (Pléhmuzik) a templomban egyházi énekeket játszott. Délután két órakor az alsófalusi Mekler kocsmánál térzenét adtak a zenészek, majd elkezdődött a mulatság.
A kocsma előtti téren (Ringlhauz) kirakodóvásár, ringlis szórakoztatta a falu lakosságát. A hajnalig tartó bálon fiatalok és idősek együtt mulattak.
Nem feltétlenül búcsúkor, de volt legényavató. Amikor a fiúkat már érdekelték a lányok, úgy a 15. életév körül, kiválasztottak maguknak két idősebb legényt, ők lettek a keresztapák.
A kocsmában fizetett 3 liter bort. A lányok körülállták az asztalt és egy szép szent éneket énekeltek. Ezután a fiatal ivott egy pohár bort, közben a két keresztapa a saját pohár borát az ivó legény fejére öntötte. Ez lefolyt a fején, ez volt a tulajdonképpeni legénnyé szentelés. Ezután jöhetett a mulatás. Általában a városlődi zenészek játszottak. Ezek az „első legények” állították a templom előtt a májusfákat.
SARLÓS BOLDOGASSZONY ÜNNEPE (július 2.)
Ekkor az asszonyok és a gyerekek Kab-hegyre mentek a forráshoz imádkozni, tulajdonképpen búcsújárásra.
Ha ez a nap hétköznapra esett, akkor a rá következő vasárnapon mentek. Az úton végig imádkoztak és énekeltek. A forrásnál rózsafüzért imádkoztak, azzal a változtatással, hogy a Mi Atyánk után nem az Üdvözlégy Máriát mondták, hanem énekeltek. A gyerekek addig játszottak, szaladgáltak.
LUCA-NAP (december 13.)
Luca napján a legények kora reggel vesszővel a kézben bementek a házakba és vesszővel kettőt-hármat suhintottak a lányokra, asszonyokra, közben ezt verselték:
„Frisnsz Kszund, frisnsz Kszund Friss egészség, friss egészség
Peiszt eng khe tade Hund, Nem harap meg a döglött kutya
Frijr ávste, frijr ávste, korán kelni, korán kelni, szorgalmasan
Flejszig in Khijrhá ke petn” templomba menni imádkozni.
Luca napjához különböző babonák is tartoznak: nem szabad varrni, mert bevarrjuk a tyúkok fenekét és nem tojnak tojást, nem szabad kölcsönadni.
VISELET
A betelepített német családok kultúrájának része volt a viselet is, amelyek egy része megmaradt, más része bővült az idők múlásával és a helyi úrkúti kultúra hatására.
A jellegzetes sváb viselet más volt a hétköznapokon és az ünnepnapokon. Jellegzetes volt a fekete szín, sőt a menyasszonyi ruha is fekete volt, ami a 20. század közepéig tartott. Az ünnepi viselet színei voltak a fehér, piros, zöld, lila viola és a fekete.
A menyasszonyi öltözék a következő volt: fekete blúz, 3–4 fehér alsószoknya, fekete felsőruha, fekete kötény, fekete harisnya, fekete pántos cipő.
A vőlegény öltözéke: fekete kalap, fehér ing, fekete mellény, fekete csizmanadrág, fekete csizma. Az asszimilálódási folyamat hatására a sváb viselet egyre ritkábban található meg, ma már csak a Falumúzeumban láthatóak ezek a ruhadarabok.
NYELVJÁRÁS
A kutatások és a korábbi iratok szerint a betelepítés az 1780-as években történt Baden-Württemberg tartományból.
Ezt cáfolják a későbbiekben mivel nem direkt módon települtek ide, hanem a környező településekről jöttek Úrkútra, ez már a másodlagos átrendeződésből adódott.
A fő hatás a német volt, de a hutákban dolgoztak bajor és osztrák családok is, ezek nyelvi hatása is befolyásolta a nyelvjárás kialakulását.
A 19. században a magyar nyelv elterjedése is befolyásolta a nyelv fejlődését.
Jellemző, hogy a környező településeken ugyanazt a sváb nyelvet teljesen másképpen beszélik, pedig csak néhány kilométer választja el őket egymástól pl. Kislőd, Városlőd, lényegesen eltér Barnag, Vöröstó és Tótvázsony.
A sváb nyelv nem írott, hanem beszélt nyelv, ezért megtanulására a családban lenne lehetősége a gyerekeknek, de ez már egyre kevesebb helyen történik meg.
Sajnos a sváb nyelvet egyre kevesebben beszélik és értik meg.
ÉTKEZÉS
A betelepült németek étkezési szokásai eltértek a magyarországi étkezési szokásoktól, más fűszereket használtak, azonban a paprikát átvették. A fűszereken kívül, mindent megtermeltek a saját kertjükben, baromfit és disznót tartottak.
Jellemző alapanyagok: burgonya, liszt, káposzta és bab. Fő szempont a beosztás és a takarékosság. Általában naponta háromszor étkeztek, jelentősége volt a bő reggelinek, de szegényebb családoknál előfordult, hogy reggelire és vacsorára is rántott leves, fokhagymaleves és sült krumpli került az asztalra.
Húst elsősorban disznóvágások idején ettek, év közben inkább baromfihús és füstölt hús került az asztalra. A füstölt sonkából levest főztek, az elengedhetetlen káposztába is füstölt oldalast tettek.
Az asszonyok heti étrenddel rendelkeztek, minden napra meg volt a jellegzetes ételfajta, hús vasárnap került az asztalra.
Ünnepek idején a háziasszonyok kitettek magukért és finomabb falatok kerültek az asztalra, kalácsot sütöttek, ezeken a napokon a család messzebb élő tagjai is hazajöttek.
DISZNÓVÁGÁS
A téli időszak kiemelkedő eseménye volt a disznóvágás a családoknál, ilyenkor a rokonok egymásnak segítettek a munkában, a disznóból kolbászt, hurkát, disznósajtot, tepertőt, füstre való illetve friss húst készítettek.
A munka közben illetve végén, pedig a májat, húsos káposztát, sült húst és hurkát fogyasztották. A segítőknek kóstolót csomagoltak, amibe mindenből tettek bele.
Jellegzetes étel volt a hurkaleves, ami abból a léből készült, amiben a hurkát és a disznósajtot kifőzték, ha sok hurka szakadt ki, a leves tartalmasabb lett, ezt napokig ették sült krumplival.
LAKODALMI ÉTELEK
A gasztronómiai élvezetek csúcsát a lakodalmak jelentették, ilyenkor összejött a rokonság és elkészítették a lakodalmas menüt, ami több fogásból állt.
Első fogás volt a házi tyúkhúsleves, majd a leveshúshoz a paradicsommártás, töltött káposzta, sült húsok, fasírozott, rizs, krumpli és savanyúság. A sültek közül volt a speciális (Prálflejzs), ami a disznó hasaalja szalonnából készült, a teteje bekockázva, fokhagymázva és kemencében megsütve, mindig nagy sikere volt.
Az édességek közül a kalács, kuglóf és egyéb száraz sütemények. A torták és krémes sütemények csak az 1950–60-as évektől terjedtek el.
A kuglóf és a borleves nem hiányozhatott, ez jellegzetesen sváb különlegesség volt.
A lakodalmak szombattól hétfő reggelig tartottak, addig tartott a nagy eszem-iszom, majd jöttek a sima hétköznapok ismét.
NÉPDALOK
Még a mai napig is tanítanak, - főként az óvodában - , a gyermekeknek, igaz, régi sváb gyerekdalokat, körjátékokat és táncokat.
A versek, mondókák sváb nyelven történő tanulása, tanítása még közelebb hozza egymáshoz az idősebb és a fiatalabb generációt.
"Kikifinge, ölebogen, nózicó, harilejn.."
Azaz: hüvelykujj, könyék, orr, haj.."
Pályázatok
Úrkút csatornázás KEOPÚrkút ivóvízellátás KEOP
Közérdekű információk
Sope Bt.Invitel
PR telekom
Főgáz
Kéményseprés
DRV Zrt.
Avar Ajka
E-on