Mangánbánya

2016-05-18 10:38:48


Az első világháború utolsó időszakában a széngazdálkodás terén is fokozódó nehézségek merültek fel hazánkban.

A nagyvázsonyi gazdasághoz tartozó szeszgyárak (egy Úrkúton is működött) szénszükségletét fedezni nem tudták és az akkori jószágigazgató szén utáni kutatással, eredményes munka esetén bánya nyitásával bízta meg Meinhardt Vilmos bányamérnököt Úrkút község területén.

1917. március 13-án az úrkúti lakosok 50 éves bérletre átadják
az összes ingatlanaik alatt levő ásványszenet gróf Zichy Bélának.

Szenet csak kisebb mennyiségben találtak.
Az első kutatások a mai üzemiroda területének dél-keleti sarkától 30 m-re voltak a mai lejtaknánál.
 
Szükségessé váltak még újabb és újabb kutatások, így bukkantak 1917. augusztus 18-án mangánércre.
 
A külszíni kibukkanásnál talált mangánércért már a régebbi időkben is sokszor felkeresték Úrkútat fazekasok, akik a "fekete követ" zománcozásnál használták fel.
 
Valószínű, hogy a kislődi vashámorban (innen 6 km-re fekszik) is dolgoztak vele a 18-19. században.
 
Ezt látszik igazolni, hogy a környéken sokhelyütt keresések nyoma, fejtések helye található.

Ma már sokoldalúbb a felhasználása. 90 %-át a vasipar, kisebb részét az üvegipar, továbbá kerámia-, porcelánkészítésnél, zománcozásnál különböző színárnyalatok készítésére, festékgyártásnál mint mangánzöldet , a vegyipar klór előállításához magas %-ú mangánt pedig a szárazelem-gyártásnál használják fel.

A mangánérc felfedezése rendkívül nagy jelentőségű volt az akkori időkben a központi hatalmak számára. Ugyanis Ausztria és Magyarország majdnem egész mangánérc szükségletét a Trieszt mellett levő Servolából kapta.
 
Olaszország átállása után megszűnik a szállítás. Németországba Olaszországból importálták az ércet, amely az első világháború kitörésével megszűnik.
 
Tehát ezeket a körülményeket és azt figyelembe véve, hogy a további kutatások a csárdahegyi felszínen nagy mennyiségű mangánércet mutattak ki, Zichy Béla tanácsadóira hallgatva mangánbánya megnyitását határozta el.

A kezdéshez szükséges gépek egy részét már leszállították, a feltárási munkálatokat megkezdték, azonban a további munkát be kellett szüntetni, mert a szállításhoz és bányavíz kiemeléséhez csak kézi erő állt rendelkezésre. Másrészt a világháború kedvezőtlen befejezése is közrejátszott.

A háborút követő időkben gróf Zichy Béla saját anyagi erejéből nem volt képes a beruházáshoz szükséges költségeket előteremteni. A Budapesti Kohner Bankház javaslatára 1921-ben részvénytársaságot alapított a mangánérc kitermelésére és hasznosítására. Az alapítási tőkét alacsony összegben állapították meg.








1921-től megkezdik az építkezéseket és a csárdahegyi külfejtési munkálatokat. Az első idők kiadásai súlyosak voltak. Ekkor épült néhány munkáslakás, az irodaépület, az ércmosó stb.
 
Az Ajkai Kőszénbánya Ármin aknájából 3,5 km hosszúságú vízvezetéket fektettek le az ércmosóig és bányavízzel biztosították a szükséges vízmennyiséget.

1924-ben indul meg a termelés és fokozatosan növekszik.

Az 1926-os év jól indul. A diósgyőri nagyolvasztók 10-12 ezer tonna mangánércet rendelnek. Később nehézségek merülnek fel, mert az Állami Vasgyár rövid időre beszünteti eddigi megrendeléseit.


A gróf javaslata, hogy nyújtsanak be kérvényt a Kereskedelmi Miniszterhez, hogy az Állami Vasgyárak magyar mangánérccel fedezzék ferromangán szükségletüket.

A fellendítéshez megfelelő javaslatra már nem volt szükség, mert a gazdasági válság egyre jobban éreztette hatását.
A megrendelések elmaradtak és az üzem 1930-ban leáll.

Bár a Rawack és Grünfeld cég 1933-ban megrendel 15 ezer tonna ércet, ezt nem tudják a magas fuvarköltségek és az alacsony mangántartalom miatt leszállítani. Pedig igen nagy az igyekezet az üzem részéről, hogy ezzel a megrendeléssel mangánércük újra piacra kerülhessen és a romániai mangánbányák ajánlatával konkurálhassanak.

Most már mind világosabbá válik, hogy csárdahegyi külszínifejtéssel előállított mangánérc minősége nem alkalmas arra, hogy a világpiacon gazdaságosan elhelyezhető legyen.
Váratlan fordulatot hoz 1932-ben az új kutató akna (a későbbi 1-es, vagy István akna) nyersércének analízise.
Amíg a csárdahegyi dúsított érc mangántartalma maximálisan 32 %, az új aknáé (39-42 % nyersérc) dúsítva a 44-48 %-ot is elérte.


1934. végén küldenek a Diósgyőri Vasgyárnak 15 tonna ércet, amelynél 46 %-os mangántartalmat állapítottak meg.
 
Így hosszas húzódozások után a Deutsche Bank két hónapos próbaüzemhez rendelkezésükre bocsátotta a szükséges összeget, miközben állandóan ellenőriztette a helyszínen a munkálatokat.
Az eredmények olyan kedvezőnek bizonyultak, s a mangánkereslet a háborús készülődések folytán egyre nőtt, ezért a bánya az értékesítésből az üzemköltségeket szűkösen fedezhette.
Leállítására már nem került sor.

Ezek után nagyszabású terveket készítenek a bánya fejlesztésére.

A tervekből elkészült a munkáslakások egy része (1938.) 1937-ben az I-es akna, a tisztviselő telep egy része, az egyik új műhely és raktár, később kezdték kiépíteni a II-es aknát. 
 
Az érc legnagyobb részét Németországba exportálták.

A háború idején hadiüzemmé nyilvánították, a termelés fokozása idején munkaszolgálatosokat hoztak ide. 1945-ben az I-es és a II-es akna működik. A termelésnél présléges fejtőkalapácsot is alkalmaznak.

1946-ban a potsdami szerződés értelmében a Szovjetunió birtokába ment át, mint volt német érdekeltség és tulajdon. 1952-től lett a magyar államnak átadva.

1952-53-ban felismerték, hogy az addig meddőnek tartott és kidobott zöldes-barnás csíkos üledékes kőzet mangánt is tartalmaz, amelyet karbonátos mangánércnek neveznek.

Az 1960-as években még tovább csökken a hazai vaskohászat mangánigénye.
A nehéz körülmények ellenére az éves érctermelést 250 ezer tonnán tudták tartani. Nagyon jó minőségű, agyagmentes, finomszemcsés ércet tártak fel kisebb vastagságban, amit külön termelve zsákosan értékesítettek barnakő néven és azt szárazelemgyártásnál használták több százezer tonna mennyiségben.
 
A fejlesztések eredményeként a kitermelt érc minőségét is javítani tudták, a nyersérc mangántartalom elérte a 28-32%-ot.
 
Újabb mélyfúrásos kutatások eredményeként kedvező termelési körülmények között működő külszíni fejtést is kialakítottak. 1968 után a termelést a piaci értékesítési lehetőség határozta meg, a mangánérc export lehetőségei is csökkentek.
 
A mangánbánya a mai napig működik.









Vissza


Úrkút község weboldala - www.urkut.hu Impresszum



Honlapunk megtekintéséhez ajánlott böngészők: Mozilla Firefox, Chrome, Internet Explorer (v9, vagy újabb), Edge